fbpx

A lakhatási szegénység arcai: Gábor I. rész

Az eredetileg ács szakmájú, most már nyugdíjas Gábor egyelőre még Budapest külterületén, kunyhóban él, immár 15 éve. Nemsokára azonban a Habitat „Elsőként Lakhatást!” programjának keretében, a szervezet és önkéntesei segítségével felújított, és az újpesti önkormányzat által felajánlott szociális bérlakásba költözik.

 

Sorozatunkban a lakhatási szegénység okozta problémákat és azok lehetséges megoldásait mutatjuk be.

gabor_portre_blog.jpg

Hajléktalanná válás, kunyhós élet

Gábor korábban Debrecenben élt családjával, több szolgálati lakásban. Egy válás és munkavesztés után költözött a jobb munkalehetőségek reményében a fővárosba. Itt a vasútnál és a postánál is dolgozott több évet, ez alatt munkásszállón és szolgálati lakásban lakott. Miután a budapesti munkalehetősége is megszűnt, az élettársával való szakítást követően kénytelen volt az önkormányzati bérlakásukból elköltözni. A piaci albérletet nem tudta megfizetni, egyedülállóként pedig esélye sem volt, hogy önkormányzati bérlakást kapjon. Hogy nyugalmat találjon, külterületen, a barátai segítségével gyűjtött, bontott építőanyagból épített magának egy kunyhót. Tizenöt éve él ott.

Nemcsak a magas piaci bérleti árak jelentenek problémát, hanem az is, hogy általában több (de minimum két) hónap kauciót kell még költözés előtt kifizetni, amire sokan nem képesek. A Habitat régóta szorgalmazza, hogy jelentősen növeljék meg a megfizethető bérlakások számát. Jelenleg Magyarországon a lakásállomány kevesebb mint 2%-a szociális bérlakás. Ha lenne több olcsó bérlakás, akkor a családjától elköltözni kényszerülő, vagy alacsony keresetű, esetleg munkanélküli emberek nem válnának olyan könnyen hajléktalanná.

Miért nem választotta a hajléktalan szállót?

A hajléktalanellátó intézmények nagy része zsúfolt, egy része rossz körülményekkel, és néha még embertelen bánásmóddal fogadja a hajléktalan embereket. Ráadásul az ingyenes szolgáltatások közé csak az éjjeli menedékhelyek tartoznak, ahol csak éjszaka lehet tartózkodni, nappal pedig másik intézményt, a nappali melegedőket lehet igénybe venni. Ezek néha egy intézményen belül is megtalálhatóak, de sokszor előfordul, hogy jelentős utat kell megtenni a városban a kettő között. Az átmeneti szállók fizetősek, általában csak az első hónap ingyenes. A szállókon és az éjjeli menedékhelyeken a gyakori zsúfoltság miatt nagyon nehéz bármiféle magánszférát kialakítani. Ezzel szemben a kunyhóban – ugyan nagy kényelmetlenségek árán –, de Gábor legalább a maga ura lehet.

A Habitat for Humanity Magyarország, több más civil szervezettel együtt, pár éve kezdte el az „elsőként lakhatás” modell alkalmazását. Ez azon az elven alapul, hogy a hajléktalan létből a leghatékonyabb és legtartósabb kivezető utat nem a hajléktalan ellátás több, intézményes lépcsőfokának a végigjárása jelenti, hanem az önálló, a megfizethető lakhatás biztosítása, amit szociális munkás integráló munkája segít. Nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy sokkal nagyobb eséllyel kerülnek ki még a legnehezebb helyzetben lévő emberek is a hajléktalanságból, ha lakásba kerülnek, és ott kapnak szociális munkástól és más segítőktől támogatást.

Gábor is ebben a programban vesz most részt.   

Kapcsolódó cikkek