fbpx

Már a saját otthonában fogadhatja kisfiát Attila

2019. február 18.

A felújított újpesti, földszintes otthonában látogatjuk meg Attilát, az Elsőként Lakhatást programunk tavaly beköltözött résztvevőjét. Mint mondja, kezdi megszokni az új lakást, de még számos ház körüli teendő vár rá. Sokat dolgozik, amikor pedig csak teheti, kisfiával szervez közös programokat.

Egyre beszéltük meg a látogatást Attilával, kedvesen fogad minket újpesti otthonában, kijön elénk a kapuhoz és beinvitál a földszintes házba. Két fő helyiségből áll a lakás, a teraszról a konyhába lépünk be és onnan nyílik a fürdőszoba, illetve a nappali. A szoba sarkában egy hangulatos kis kályha áll, érkezésünkkor a házigazda rárak még egy fát, hogy ne fázzunk. Kettőkor el kell indulnia, szögezi le rögtön a beszélgetés elején, a fiáért megy az iskolába. A 8 éves fiú az édesanyjánál lakik, de apukájával is napi kapcsolatban vannak, gyakran ő megy érte az iskolába. Azt meséli Attila, hétvégénként rendszeresen közös programot szerveznek, nyáron például többször is hajóztak a Dunán, most nemrég egy Oldtimer Show-t néztek meg együtt, de ősszel a gyermekvasúton is jártak.

Felbomlott a család

Gyermeke anyjával kilenc éve ismerkedtek meg. Eleinte munkásszállón laktak, majd amikor Mónika állapotos lett, a csepeli Vöröskereszt családok átmeneti otthonába költöztek. Itt született meg a fiúk, akivel később egy ideig Érden éltek egy másik családok átmeneti otthonában. Sajnos azonban megromlott a szülők kapcsolata, elváltak és így Attilának el kellett költöznie. Hónapokig a közeli buszmegállóban aludt, hogy minél többször találkozhasson a gyermekével. “A fiam miatt nem adhattam fel” – idézi fel a nehéz időszakot. Nem volt hova mennie, ha nem az utcán, akkor egy hajléktalanszállón aludt.

Mónikának közben új kapcsolata lett, fiával, élettársával és annak gyermekeivel Zuglóba költöztek. Szerencsére mára rendeződött Attila és volt felesége kapcsolata, barátok maradtak, és a mai napig sok segítséget kap Mónikától. Az újpesti otthonában például ő rakta fel a függönyt és a főzésben is segített. Attila még a legnehezebb időszakban is mindig fizette a gyerek után járó tartásdíjat.

Kapott egy új esélyt

2017-ben költözött be az újpesti Twist Olivér hajléktalanszállóra és ott találkozott a Habitat for Humanity lakhatási pályázatával. “Ha valaki nekem azt mondja két évvel ezelőtt, hogy lesz egy lakásom, egyszerűen kiröhögtem volna” – jelenti ki. – “Álmomban se gondoltam volna, hogy pont engem fognak kiválasztani.”Az újpesti önkormányzati bérlakást a Habitat for Humanity önkéntesei újították fel, Attila is gyakran részt vett a munkákban.

Kezdi belakni az új otthonát

Néhány hete költözött be a házba, most már kezdi otthonossá tenni, bár azt mondja, még jó sok teendő van a ház körül. Szeretne például a falra díszeket tenni és ha ideje engedi, többet foglalkozna a hobbijával is. “Nagyon szeretem az autómodellezést” – meséli. – “Jelenleg még csak három darab van, de idővel szeretnék majd többet is.” Az elektromos rezsóval és a főzéssel egyelőre még ismerkedik, így ha fáradtan hazajön, sokszor inkább a kályhánál süt valamit. Három éve dolgozik biztonsági őrként egy cégnél, jelenleg a hármas metró felújításánál őrzi az egyik megállót.

Mikor kifele indulunk, a szomszédokkal való kapcsolatról kérdezzük Attilát. “A múltkor jött a fiam és látom, hogy egy szaloncukor van a kezében. Kérdeztem, kitől kapta. Kiderült, hogy a szomszéd néni adta neki, amikor meglátta a kertben” – szemlélteti egy kedves példával, hogy milyen jól sikerült beilleszkedni a közösségbe.

Kapcsolódó cikkek