A roma lakosság lakhatási helyzete lényegesen rosszabb, mint az átlag népességé. A roma népesség közel 30 százaléka lakik rossz minőségű (romos) lakásokban, szemben az átlagos népesség 8 százalékával. Többek között ezt állapította meg a Civil szervezetek jelentése a kormányzati romapolitikáról*, melynek lakhatással kapcsolatos fejezeteit a Habitat for Humanity Magyarország készítette. Jelen írásban a civil jelentés számára a szervezet szakemberei által írt, a romák lakhatásával foglalkozó állításokat és javaslatokat mutatjuk be. A teljes jelentés letölthető honlapunkról.
Az Európai Unió Roma Évtized Titkársága civil szervezetek konzorciumát kérte fel, hogy készítsenek jelentést a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia megvalósulásának első évéről, különös tekintettel a romák társadalmi befogadását érintő beavatkozásokra és szakpolitikákra. Kísérleti programként 7 országban (Albánia, Bulgária, Macedónia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Spanyolország) készült hasonló jelentés. Ezek a riportok nem helyettesíthetik a kormányzati szervek jelentéseit, de helyi, közösségi információkat nyújtanak, és a kormányzati intézkedések valós társadalmi hatásait igyekeznek elemezni. A jelentés részletesen bemutatja a romák helyzetét és a romapolitika alakulását a következő területeken: strukturális feltételek, antidiszkrimináció, oktatás, gyermekjólét, roma gyerekek, foglalkoztatás, egészségügy és lakhatás. Utóbbi területet a Habitat for Humanity Magyarország elemezte.
A lakhatás, azon belül is a megfizethetőség szempontjából fontos adat, hogy Magyarországon 2011-ben a 15-64 éves romáknak mindössze negyede volt foglalkoztatott. A magyar roma nők foglalkoztatási rátája 13-16%között rekedt meg. Az alkalmi munkavégzés és az informális, rejtett foglalkoztatás aránya rendkívül magas az aktív korú romák között.
Jelentős részben az alacsony foglalkoztatás és jövedelmek miatt a roma népesség lakáshelyzete is lényegesen rosszabb, mint az átlag népességé. A UNDP 2011-es felmérése szerint a roma népesség 29% lakik rossz minőségű (romos) lakásokban vagy telepi körülmények között (szemben a nem roma népesség 8%), 30%-nak nincs hozzáférése jó minőségű, közműves vízellátáshoz. A roma háztartások nagy része fával fűt (81%), míg a nem roma háztartásoknak csupán a fele.
A roma népesség fele (52%) él olyan háztartásban, amelynek elmaradása van valamilyen fizetési kötelezettség terén. A lakásköltségek megfizethetősége jelentősen romlott a 2000-es években, a hátralékosok száma jelentősen nőtt, mely probléma a mélyszegénységben élő és roma családokat különösen súlyosan érinti. A legjellemzőbb tartozások a víz és villanyszolgáltatók felé állnak fenn.
Egy 2010-es felmérés adatai szerint 823 településen és 10 fővárosi kerületben, vagyis a települések egynegyed részén összesen 1.633 szegény- és cigánytelep van. A telepeken összesen 280-315 ezer ember él, az ország népességének 3%-a. A telepek 16%-ban nincs vezetékes vízellátás, 77 telepen nincs még közkifolyó sem. Ugyanakkor fontos jelzésértéke van a telepprogramokkal foglalkozó döntéshozók felé, hogy a roma népesség 84% a társadalmilag vegyes összetételű lakókörnyezetet preferálja a szegregált lakókörnyezettel szemben.
Emellett komoly probléma, hogy a szűk bérlakás szektor (ezen belül is a szociális bérlakás) a tulajdonosi szektorba, valamint rossz elhelyezkedésű és minőségű lakásokba kényszeríti az alacsony jövedelműeket, köztük a mélyszegénységben élő és roma családok jelentős részét. Az önkormányzati bérlakásszektoron belül még magasabb a rossz minőségű lakások aránya, továbbá a bérlakás állományon belül is megjelenik a szegregáció problémája.
A szemmel látható problémák ellenére a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia nem fogalmaz meg olyan intézkedéseket, melyek rendszerszerűen képesek lennének kezelni a lakhatási kirekesztettség problémáit és az azok kialakulásához vezető okokat.
A jelentésbe foglalt javaslatok elsődlegesen azt célozzák, hogy (i) a kormányzat alakítson ki egy koherens szociális lakáspolitikai stratégiát, mely célcsoportok szerint meghatározza a legfőbb lakhatási problémákat, valamint (ii) megfelelő forrás hozzárendeléssel releváns intézkedési tervet dolgozzon ki.
Legfőbb javaslataink:
- A lakásfenntartási támogatás összegének növelése és az adósságkezelési támogatás kiterjesztése minden településre, illetve a támogatás feltételrendszerének a kiigazítása szükséges a mélyszegénységben élők, köztük is roma háztartások lakásköltségekkel való eladósodásának kezelése érdekében.
- A szociális bérlakás állomány növelése elengedhetetlen, ennek hatékony módja lehet a magánbérlakások bevonása.
- A területfejlesztési politikában erősíteni kell az esélyegyenlőségi politika érvényesíthetőségét és számonkérhetőségét, illetve az érintettekkel valódi partnerségekben kell a kialakítani és megvalósítani az esélyegyenlőségi tervezést és a fejlesztéseket.
- A telepeket és szegregátumokat célzó konkrét programok esetében elsődleges céllá kell tenni a telepfelszámolást és a lakhatási mobilizációt. Még az alapvetően rehabilitációs célú projektek esetében is e célt kell elsődlegessé tenni, emellett biztosítani kell a programok valódi komplexitását az eredmények fenntarthatóságának érdekében.
Koltai Luca
A jelentés szerzői: Balogh Lídia, Berki Judit, Daróczi Gábor, Ivány Borbála, Kóczé Angéla, Moldova Zsófia Novoszádek Nóra, Farkas Zsombor, Koltai Luca, Kóródi Miklós, Kőszeghy Lea, Somogyi Eszter, Szendrey Orsolya, Teller Nóra, Wagner János
